2015. július 28., kedd

Minek higgyünk?

Érdemes sorra venni azt, aminek, illetve akinek hiszünk. Hamar észre vesszük, hogy ezek kétfélék: belsők és külsők.
Szeretünk, és fontos hinni:
- szemünknek,
- hallásunknak,
- tapintásunknak,
- szaglásunknak,
- ízlelésünknek,
- fizikai (mozgás- és egyensúly) érzékelésünknek,
- lelki (közérzet) érzékelésünknek,
- szellemi érzékelésünknek (intuíció),
- emlékezetünknek,
- önismeretünknek (hisszük, hogy egy adott szakadékot át tudunk ugrani),
- „eszünk”-nek.
Másrészt gyakran hajlamosak vagyunk hinni:
- egy hallomásnak (hagyomány, mese, híresztelés),
- egy olvasmánynak,
- egy embernek,
- egy mágiának.
Talán a puszta felsorolás is elgondolkoztató, és főleg sugallja, mennyire fontos elsősorban saját magunkban – és saját magunknak – hinni.
Amúgy, ha belátjuk, ha nem, mi magunk vagyunk a végső és fellebbezhetetlen szűrő minden külső hatás számára.


* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése