2017. július 4., kedd

Ösztönök és szeretet

Nézem ablakomból a hazaigyekvő családot, és elgondolkozom. Mennyire nincsenek tudatában annak, hogy mik valójában ők, mik a kapcsolataik, hogyan működnek ezek, és hogyan megnyilvánulnak a valóságban.
Arra gondolok többek között, hogy a szülők bizonyára életüket is odaadnák a gyerekükért – ha megszólalnak egy vészhelyzetben ösztöneik.
Ám nincs vészhelyzet, az ösztönök hallgatnak, és a szülők képesek a kevésnél is kevesebbet tenni gyerekükért, például ezen a rövid úton a kocsitól a ház kapujáig – ha nem szólal meg a szeretet.
Ha van szeretet, ő bizony, ő soha nem hallgat el. Az ösztönök egykettőre elhallgatnak az unos hétköznapokban, visszahúzódnak génjeink mélyébe.
A szeretet éber, fáradhatatlan, mint a szívünk, kedves és mosolygós.
Az Emberhit a szeretet hitvallása



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése