2018. szeptember 17., hétfő

Emberhit – illúziók nélkül


Hinni az emberben létezésünk alapja, a civilizáció testamentuma, erkölcsi imperatívusz.
De éppen ezért az hit az emberben nem lehet illúziók forrása. Csábító dolog fenntartások, vagyis alaptalanul, vakon valóságnak hinni vágyainkat. A vágyakért meg kell küzdeni, sokszor igen keményen, sokszor igen hosszú ideig.
Az emberhit nem azt hirdeti, hogy „az ember”, vagyis mindenki jó.
„Az emberek többsége rossz.” – nyögte ki nehezen és keserűen Biasz. És, sajnos, igaza volt. És igaz ez ma is: az emberek többsége, nagy többsége gyenge, tökéletlen, gyarló, nem ritkán önző, álságos, gonosz.
Ebben van változás. Oktalanság lenne azt állítani, hogy az ember semmit sem „javult” volna az elmúlt évezredekben. Hatalmas utat tettünk.
De eszményeinkhez képest a haladás szerény, tőlságosan szerény.
Éppen ezért nem lehetnek illúzióink kortársainkkal, magunkkal szemben, de még az elkövetkező nemzedékekkel szemben sem..
Illúziók nélkül kell látni az embereket olyanoknak, amilyenek.
De akkor is hinni kell abban, hogy eszményeink reálisak. Ez jogosít fel harcaink folytatására, ettől lehetünk erősek.
Ahogy Ray Bradbury mondja: „Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem adja fel, hanem újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes.”
 Érdemes pedig csak is azért érdemes, mert alapunk van hinni az emberben.
Emberhit nélkül minden értelmét vesztené.
Emberhittel értelmet nyer életünk, harcunk.
Óvd és erősítsd az Emberhitet!

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése