A
dán népi kultúráról adott kép nem lenne teljes, ha nem említenénk meg egy olyan
vonatkozását, amely nem népi eredetű ugyan, de egyfelől meghatározza, másfelől
tükrözi a dán magatartást és gondolkodásmódot. „Jante törvényéről", a Jantelov-ról
van szó.
Aksel Sandemose dán-norvég író „Ett flykting krysser sit spor" („A
menekült, aki átlépi saját nyomát") című, norvégül 1933-ban írt és dánul
1938-ban megjelent regényének főhőse Jante, a család által elnyomott kisvárosi
fiú. A vele szemben alkalmazott magatartást az úgynevezett Jante törvényben foglalja
össze tíz pontban, nem is tagadva, hogy ezzel a tízparancsolat mintáját követi.
A törvény, amelynek legtöbbször az első pontját idézik, gyakran szolgál a dánok
önironikus jellemzésére, és a dán társadalomnak az egyénre gyakorolt nyomását,
elvárását érzékelteti. A Jantelov tíz szabálya a következő (a kiemelések az
eredeti változatból származnak):
1.
Nehogy azt hidd, hogy vagy valaki.
2.
Nehogy azt hidd, hogy egyenrangú vagy velünk.
3.
Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálunk.
4.
Nehogy azt képzeld, hogy jobb vagy nálunk.
5.
Nehogy azt hidd, hogy többet tudsz nálunk.
6.
Nehogy azt hidd, hogy több vagy nálunk.
7.
Nehogy azt hidd, hogy érsz valamit.
8.
Ne merészelj nevetni rajtunk.
9.
Nehogy azt hidd, hogy bárki is töri magát érted.
10.
Nehogy azt hidd, hogy te nekünk bármit is megtaníthatsz.
E fenti szabályok, a dán elemzők szerint voltaképpen a másik ember
sikerével szembeni általános északi óvatosság konkrét megfogalmazásának
tekinthetők. Gyökere egyfelől abban az ősi hagyományban, magatartásformában
rejlik, amely szerint a szerencsét óvatossággal kell párosítani. Ha jól megy a
sorunk, vagy sikerül valami, ennek puszta megmutatása is mások irigységét vonja
maga után és bukáshoz vezet. A Jante törvény másik gyökere a puritanizmus,
amely a reformációt követő évszázadokban Dániában is elterjedt és az életmód
részévé vált. Végezetül kétségtelenül benne van a „periférián lévő kis
ország" szerepe is, amelyet Dániának a 19. század végétől meg kellett
szoknia.
Más kérdés, hogy a Jante törvény hogyan érvényesül a mai dán gyakorlatban.
Egyfelől valóban része az egészséges öngúnynak, tehát sokat vesztett
komolyságából. A „törvény" szelleme annyiban sem érvényesül, hogy a modern
demokráciában természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy okosabb legyen a
másiknál: a riporter vidáman letegezi a nála idősebb miniszterelnököt is, és
akár fel is szólíthatja, hogy tartsa be az igazmondás szabályait (nem mindig
ilyen finomkodó). A miniszterelnöknek eszébe sem jut, hogy ezen megsértődjön. A
„törvény" 9. pontjával ellentétben a mai dán társadalom egyik fő céljának
tekinti az elesettek, az önhibájukon kívül, sőt többnyire az önhibájukból
kedvezőtlen helyzetűek felkarolását.
Akkor hát hol van a Jantelov? Mindenütt. Dániában nem szokás
„felvágni". Akinek vagyona van, az általában nem mutogatja, nem dicsekszik
vele. Egyfelől azért nem, mert esze ágában sincs megvitatni a kérdést az
adóhivatallal, másfelől pedig azért, mert a kivagyiságot, a magamutogatást itt
egész egyszerűen kinevetik. A miniszterek némelyike drága autón jár, ám
számolnia kell azzal, hogy így akár naponta gúny tárgyává lehet. Más
miniszterek, bár van szolgálati autójuk, többnyire kerékpárral közlekednek.
Ezért nem jár dicséret. Ez a természetes. Elvégre: „nehogy azt hidd, hogy vagy
valaki!". A népszerűség Dániában nem a tekintéllyel azonos, hanem a
szeretettel. A népszerű embereket szeretik, ám nem hajbókolnak előttük. A dánok
által nagyon kedvelt uralkodó és családja kivételes esetektől (például több
országban, távoli földrészen tett látogatás) eltekintve általában a
menetrendszerű légi járattal utazik külföldre. A kormányfő úgyszintén. Az illő
szerénység mindenkire vonatkozik. Így érvényesül ma Jante törvénye, s így része
a mindennapoknak.
Szűcs R. Gábor [ Változó Világ 34. ]
Aksel Sandemose (1899-1965)
*
* *
