Homo, merre?

 

Az Ősrobbanás azért történt, hogy megjelenjen a Homo sapiens a Földön.

Megjelent.

Eléggé gyorsan. Mégsem elsőként. Előtte már 2 milliárd jelent meg, megannyi csodás bolygón.

Ezeknek többsége nyomtalanul eltűnt, amely megmarat vegetál technikai civilizációként.

A földi embernek még van esélye.

Eddig nem jeleskedett, ellenkezőleg. Isteneket teremtett magának, bálványozza azokat, térdre borul előttük, de naponta szegi meg az isteni parancsolat, öl és lop.

.

Tudománya szárnyal, de ettől a többség egyre inkább homo commodus.

Színre lépett a Programozott Intelligencia és jól sejthető, hogy az nyerésre áll.

Hogyan tovább, Homo? Próbálkozol a reménytelen harcra a Fő Sapiens státuszért, vagy feladod a versenyt, megmaradsz Homo commodusnak (lajhár sapiensnek)?

Ember! Esélyed reális. Mindig is álmodoztál igazemberekről. De ez eddig megmaradt homályos képzetnek.

Most megjelent egy víziókezét nyújtja: ember, válj Homo sensibilissé.

Érző emberré, amely hallja, érzi, átéli társa üzenetét, a tudás üzenetét, a világ üzenetét.

Aki rezonál mindenre, aki érti a harmónia nyelvét.

Aki maga is harmónia.

Az érzés nem primitívebb képesség a gondolkodásnál. A Homo Sensibilisnél éppen fordítva van: az ő érzései gondolatok tengerének szintézise.

Ezért Homo sensibilis mindig is fölötte fog állni a Programozott intelligencia fölött.

Ha Homo sapiens időben vált Homo sensibilisre, az emberi civilizáció soha nem fog eltorzulni technikai civilizációvá.

Az Ősrobbanás fénye betört a földi barlangba.

 

 

* * *

 

Kényszerképzeteink gubanca

Ha – valamennyire olvasott ember létemre – intuitíve sejtem is, miről beszélnek, amikor istenről elmélkednek, amikor istent próbálják meghatározni, az elmém, a racionális gondolkodásom azt mondatja velem: értelmetlen belesodródni egy ilyen vitába. Értelmetlen, hiszen istenről szóló minden hívő beszéd summázata egy: isten az lenne, amit ember felfogni sem képes, meghatározni meg végképpen nem. Sőt, az isten meghatározásának minden kísérlete valójában felér egy istenkáromlással.

Nos, becsületesen be kell látni, és bátran ki kell mondani, hogy kevés értelmetlenebb dolog van, mint teológiailag foglalkozni istennel. Ugyanakkor ez nem elég ahhoz, hogy a témát lesöpörjük az ész asztaláról. Az elmúlt évezredek, de talán mondhatjuk, hogy az elmúlt sok száz évezred óta a különféle démonok, szellemek, angyalok stb. az emberek, de még a társadalmak szívós kényszerképzete is lett. Az ontológiai gubanc hatalmas. De itt nem az történt, hogy a kígyó (az ember), beleharapott a farkába (kényszerképzetébe), hanem a farok beleharapott a fejbe

Ez több, mint ópium. Ez olyan felépítmény a népi alap fölött, amely cseppet sem zavartatja magát a felépítmény marxi lekezelésétől. Ő tudja magáról, hogy egy masszív piramis csúcsa, amely stabilon áll a maga paradicsomi magasságában.

Szabaduljunk meg kényszerképzeteinktől, és kitör a ráció és az igazságosság békéje?

 A gubanc valóságos – és hatalmas. Ezért a megoldás receptje sem ilyen egyszerű… De egyébként, ki ismeri a kényszerképzettől való megszabadulás egyszerű receptjét?

De ha merünk tudni, egyre könnyebb lesz lépni a jó irányban.

De ez egy másik téma.

* * *