Ember és emberhit 12 tételben – Hetedik tétel

 

7. A hit ereje és szerepe

Az ember tud és hisz dolgokat. A hétköznapokban többnyire nem tesz különbséget a kettő között. Viszonylag egyszerű, begyakorolt feladatok, de még több társadalmi szokások és szabályok foglya. Ez egy valóságos gyakorlat rabszolgaság, amely alul keveseknek sikerül kibújni és szabad szellemként bolyongani, Ez a gyakorlati rabság lehet néha többé-kevésbé komfortos kényszer, de gyakran kemény uralom vagy éppenséggel durva zsarnokság. De mindedig esetben kialakul az emberi hit-elemekből egy összefüggő hitrendszer, amely meghatározó szerepet tölt be az egyes emberek és a társadalom egészének az életében.

A hitrendszerek hosszabb időn keresztül alakulnak ki, és kisebb-nagyobb mértékben kénytelenek is változni, alkalmazkodni a változó világhoz. Mégis állandóságra és stabilitásra, de különösen ennek érzetére törekednek, azt kifejezve, hogy az abszolút és örök igazságot képviselik. Ez a magyarázata annak, miért döntően hitelemekből, és nem tudáselemekből épülnek. A tudás ugyanis bizonyítás és a cáfolat dinamikus eredménye, bármikor megváltozhat. A hit pedig szívósabb anyag: ha szilárdan hiszek valamiben, semmilyen bizonyítékra nincs szükségem, és semmilyen cáfolatot nem fogadok el. A dolog el van intézve azzal, hogy a hitem egy magasabb rendű igazság.

 

* * *

 

Tíz alapigazság, tíz útmutatás

 

Ember lenni a legmagasabb rendű létezés, amelyet ismerünk.

Élj emberhez méltóan!

Egy vagy te.

Szeresd magadat!

Minden ember a testvéred.

Szeresd az embereket!

A világ káosz és harmónia harca.

Építs békét és biztonságot magad köré!

Minden saját képessége szerint létezik.

Tedd jobbá a világot!

A te tudásod a te hatalmad.

Tanulj!

A tudás erő.

Használd erődet a szellemi felemelkedésre!

A tudás közös nyelvben lakozik.

Legyen közösséged!

A tudás termőtalaj a hit számára.

Legyen hited!

A tudatos emberi élet öröm.

Örvendezz, és örvendeztess!

 

* * *

Az érzések – erő és minőség

Az érzések valamihez kötődnek: tárgyhoz, személyhez, cselekedethez, jelenséghez. És ez, amihez kötődnek, ahogy jogban szokás mondani: harmadik személy (rajtam és az érzés mellett). És ez a harmadik tehet mindenről…

Ám sokszor az érzés nagyon erős. Ilyenek ezek az érzések. Csakhogy ha nagyon-nagyon erősek, önálló életre is kapnak. És igen gyakran fontosabbak lesznek ezeknél a bizonyos harmadik személyeknél.

Ha jók, nagyon megörvendeztetnek, azt szoktuk ilyenkor mondani: boldogok vagyunk ezért érdemes élni stb. Ha nagyon rosszak, sajnáljuk magunkat, kétségbe vagy akár depresszióba esünk, örültségekre is képesek vagyunk. Egyesek gyilkosságra, mások öngyilkosságra vetemednek.

Az egészben talán az a legfurcsább, hogy nem furcsálljuk érzelmeink ekkora kilengéseit..

Vegyük például az EKG-t. Szakember a talpán legyen, aki észreveszi rajta testi-lelki állapotunk változásait. Micsoda szép szabályos – imponálóan monoton – görbe. Hol vannak itt a nagy érzések. Sejtem, hogy vérképünk egészen hasonló módon stabil. El nem tudok képzelni olyan fiziológiai paramétert, amely csak valamennyire is megközelítené az érzelmek viselkedését. Talán a lélegzés és a pulzus a legdinamikusabb, rövid időre akár a duplájára nőhet, de viszonylag hamar kezd normalizálódni… Ha nem, mint a maratoni távfutó, ki is adja lelkét.

De az érzések!

Látszatra olyanak, mint a Nap-kitörések: hatalmas kilövellés, iszonyatos energiaorgia…

Ám itt a nagy kérdés: valóban extrémitások és szingularitások az érzések, vagy ez egy sajátos önbecsapás. És főleg: lehet, hogy egyszerűen fiziológiai igény a pozitív és a negatív kisülés. Talán éppen az lenne a baj, ha nem „produkálnánk” többé-kevésbé rendszeresen, mondjuk 6 óránként ezeket?

Azt hiszen, semmi gond, hogy folyamatosan és rendszeresen jönnek, lüktetnek az érzések. A fontos az, hogy a kisülő energia milyen gondolatok és cselekedek mentés sül el. Mert a kisülés keresi a maga útját, ahogy a felhőkben összegyűlt energia a földhöz.

Így a nagy haragunk energiája mint egy villám sújthat le egy közeli vagy éppenséggel egy ismeretlen emberre az utcán vagy materializálódhat egy bátor tettben, egy kemény munkában, egy alkotásban.

Hasonlóképpen a nagy öröm is belefulladhat egy ocsmányságba, vagy segíthet minket megtisztuláshoz, katarzishoz.

Misztérium az érzelmek világa. Bizonyosan kapu az ismeretlen sötét energia birodalmához.

A misztériumot sem tagadni, sem trivializálni nem szabad. Inkább hozzá kell nőni. Mindenek előtt megszabadulni a folytonos önbecsapástól, attól a hisztérikus „érzéstől”, hogy az éppen most érzett érzésünk „abszolúte” emberfeletti, egyedülálló, és vitathatatlanul feljogosít arra, amit akarunk.

Az érzés ereje minőségében van, abban viszont nincsenek is határok.

A mások fájdalma miatti fájdalom, a mások öröme miatti öröm: ez az iskola, ahol megtanulhatod az emberi érzések minőségét.

A beavatott ember érzéseinek az EKG-ja éppen olyan imponálóan monoton, mint a szív EKG-ja, de az ereje felér az egész világ erejével.

* * *