Emberhit – illúziók nélkül

Hinni az emberben létezésünk alapja, a civilizáció testamentuma, erkölcsi imperatívusz.

De éppen ezért az hit az emberben nem lehet illúziók forrása. Csábító dolog fenntartások, vagyis alaptalanul, vakon valóságnak hinni vágyainkat. A vágyakért meg kell küzdeni, sokszor igen keményen, sokszor igen hosszú ideig.

Az emberhit nem azt hirdeti, hogy „az ember”, vagyis mindenki jó.

„Az emberek többsége rossz.” – nyögte ki nehezen és keserűen Biasz. És, sajnos, igaza volt. És igaz ez ma is: az emberek többsége, nagy többsége gyenge, tökéletlen, gyarló, nem ritkán önző, álságos, gonosz.

Ebben van változás. Oktalanság lenne azt állítani, hogy az ember semmit sem „javult” volna az elmúlt évezredekben. Hatalmas utat tettünk.

De eszményeinkhez képest a haladás szerény, tőlságosan szerény.

Éppen ezért nem lehetnek illúzióink kortársainkkal, magunkkal szemben, de még az elkövetkező nemzedékekkel szemben sem..

Illúziók nélkül kell látni az embereket olyanoknak, amilyenek.

De akkor is hinni kell abban, hogy eszményeink reálisak. Ez jogosít fel harcaink folytatására, ettől lehetünk erősek.

Ahogy Ray Bradbury mondja: „Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem adja fel, hanem újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes.”

 Érdemes pedig csak is azért érdemes, mert alapunk van hinni az emberben.

Emberhit nélkül minden értelmét vesztené.

Emberhittel értelmet nyer életünk, harcunk.

Óvd és erősítsd az Emberhitet!

* * *

Erkölcs és létezés

Sok vallásos ember egyik legbőszebb állítása, hogy Isten nélkül nem lenne erkölcs, vagy legalábbis ezzel összefüggésbe hozható fék magatartásunkban.

Csakhogy az efféle olcsó pátosz meg sem próbál a szó igazi értelmében igaz állítás lenni, ha így tetszik: tudományos igazság. Célja más: figyelmeztetni az istenhívőket, megszégyeníteni az „istentagadókat”.

Mellesleg az efféle hamis állítás logikailag is hasznavehetetlen ahhoz, ami a végső célja: isten létének hirdetése. Hiszen az állítás a maga kerekségében: van Isten, van erkölcs, nincs Isten, nincs erkölcs. Rendben, és szabadna megtudakolni: a tények melyik esetet bizonyítják? Hat, igen, hívők számára a tények azt bizonyítják, amit hinni szeretnének. Ennél mulatságosabb világot ki tudna teremteni?

Etika, erkölcs meg hasonlók (szép számban vannak) azért vannak, mert az évezredek alatt ezeket kiszenvedtük, kitanultuk, kialakítottuk. Úgy-ahogy… Ebben döntő szerepet játszott, játszik a jutalmazás és a büntetés. Fogantatásunk pillanatától halálunk pillanatáig jutalmaznak és büntetnek. Ez életünk állandó és meghatározó eleme. A brit tudósok szerint egy átlagember ötpercenként szexre gondol. Ha ők mondják… De vegyük észre, hogy emellett szinte percenként gondolunk jutalomra vagy büntetésre. De most azon tessék elgondolkozni (a tényeket kritikusan megvizsgálni): ki jutalmaz és büntet itt? Zeusz? Vagy apánk, anyánk, tanítónk, társunk, barátunk, ellenségünk, a rendőr, a bíró, az ügyfélszolgálati ügyintéző? Persze, apánk minden jutalmazása és büntetése mögé az isten kezét lehet vélni. Van is egy nem túl szellemes, de praktikus anekdota: a bűnös azzal könyörög a bírónak: „Tisztelt Bíró úr! Ne tessék engemet elítélni! Nem tehet róla, egy rossz belső hang vett rá a bűnre.” Mire a bíró: „Nem tehetem meg, hogy nem ítélem el, mert egy belső hang erre kényszerít.”

Igen, etika és erkölcs, mint ahogy igazságérzet, szolidaritás, empátia és meg egy sor emberi képesség létezik, civilizációs érték és törvény lenne, és teljesen alaptalan az állítás, hogy ha nem ismernénk istent, azok nem is léteznének a Földön.

A történelem szereplői: apánk, anyánk, tanítónk, társunk, barátaink, ellenségeink, a rendőr, a bíró, az ügyfélszolgálati ügyintéző teszik azt a közeget, amelyben élünk, és amelyen kívül nincs élet az ember számára. Teszik a közösséget. És a közösség nem már mint a létezés erkölcse.

* * *

Hit és erkölcsi kódex

Megszámlálhatatlanul sok erő és körülmény játszik szerepet abban, ami történik a világon. A rendszerint minden mást legyőző anyagi érdek mellett az egyik legnagyobb társadalmi erő a vallás. Az emberiség érdekében különösen fontos lenne rávenni a ma létező vallások vezetőit, hogy egy közös erkölcsi kódex elfogadásával új, békés fejezetet nyissunk az ember történetében.

Aki ismeri a vallások világát – és ki ne ismerné – tisztán látja egy ilyen feladat nehézségeit, de éppen a végső cél érdekében fontos hinni, és főképpen dolgozni a sikerért.

Az Emberhit nem kíván kész tervezettel indítani ezt a kezdeményezést, e helyett megpróbálja saját etikai kódexét kidolgozni. Ennek jelentősége olyan nagy, hogy fel sem merülhet az, hogy mintegy ihletre fogalmazzunk egy végleges szöveget. Nem szentírást adunk közre, hanem egy első vázlatot. A közösség, az élet hozzá fog segíteni majd lépésről lépésre kidolgozni azt az útmutatót, amelyre szükség van.

Bízunk benne, hogy ez megkönnyíti majd az igazán nagy és nehéz vállalkozást: a vallások közös erkölcsi kódexének megalkotását.

Az Emberhit erkölcsi kódexe

1. Az Emberhit tudomásul veszi, hogy vannak emberek, akik azonosulnak tanításaival, vannak, akik egyes tanításaival egyetértenek, másokkal nem, és végül vannak, akik egyetlen tanításával sem azonosulnak.

2. Az Emberhit nem tartja bűnnek, ha valaki nem ért egyet tanításaival.

3. Az Emberhit nem tartja bűnnek, ha valaki megváltoztatja véleményét bármilyen tanítással kapcsolatban.

4. Az Emberhit bűnnek tartja, ha valaki vagy valami azt tanítja, hogy meg kell büntetni azt, aki nem azonosul valamilyen tanítással, vagy azonosulását megváltoztatja.

5. Az Emberhit azt tanítja, hogy az emberek testvérek, az emberiség egy család; ezért bűnnek tartja, ha valaki vagy valami egyesek felsőbbségét, mások alsóbbrendűségét tanítja.

6. Az Emberhit azt tanítja, hogy a tudás segítségével minden vélemény- és érdekkülönbség békésen és korrekt módon elrendezhető, ezért bűnnek tartja, ha valaki vagy valami megnehezíti a vélemény- és érdekkülönbségek békés elrendezését, ellentéteket és békétlenséget szít.

* * *