Ember és emberhit 12 tételben – Ötödik tétel

 

5. Kudarcok és sikerek, az örök újra kezdés

 

A bámulatos gazdagságban rendelkezésünkre álló értékkekkel és eszményekkel egy nagy, komoly gond van: ezek mind hihetetlenül nehezen érvényesíthetők a nyers valóságban. A létezés szüntelen, és gyakran durva, kíméletlen harc az életért, és az első, amit a legtöbb ember felad a harcban, az éppen az értékek és az eszmények. Szerencsére nem mindig és nem mindenki tesz így, és bizonyára ez a civilizációtöretlen haladásának a kulcsa. Sok hős, lovag, bölcs, mester, forradalmár, igaz ember nem árulja el az értékeket és az eszményeket. És néha győznek, de mindig hagynak példák, amelyek újabb és újabb embereket hívnak maguk közé.

Az emberiség történelmében látszólag egy sikerre száz kudarc esik. Csakhogy a kudarc nagyrésze fontos tanulság, lecke vagy éppenséggel hasznos kísérlet, megkerülhetetlen erőfeszítés, tudatosan vállalt erőfeszítés. A kovács sem alakítja a kardot egy ütéssel.

Ugyanakkor mindenkinek adatik alkalom megtapasztalnia, hogy erőfeszítései eredménytelenek, akármennyire fontos vagy vágyott a cél. Ezt drámai erővel festi a Sziszifuszról szóló görög legenda.

A jellemző, mondhatni a természetes, hogy az ember életében váltokaznak a kisebb-nagyobb kudarcok és a kisebb-nagyobb győzelmek. Felelősségünk ezt helyesen megélni: nem elkeseredni a kudarcok miatt, nem elbizakodni a győzelmek miatt. És mindig messzebbre tekinteni. Tartsuk észben az élet – látszólag szeszélyes, öntörvényű – játékát, és mindig jusson eszünkbe Pürrhosz látnoki figyelmeztetését: „Még egy győztes csata, és elveszítjük a háborút!” De még inkább arra, amit Szuvorov talán nem mondott ki, de amiben hitt, és ami fényesen sikerült: „Még egy vereség, és megnyerjük a háborút!”

 

* * *

 

Ember és emberhit 12 tételben – Negyedik tétel

 

4. Közösségi eszmények

 

Teljesen természetes, hogy a belső világunk mellett a külvilág is kap eszményeket.

Az első igazán jelentős ilyen eszmény bizonyára a túlvilág. Erre az eszményre óriási szüksége volt a tudatra ébredt embernek, aki gyerekesen képtelen volt megbirkózni a halál tudatával. Vélhetően sokáig ez egy természetes, csak éppen láthatatlan része volt a Földnek, ahol az élet – remélhetőleg jobb feltételek mellett – tovább folyik. Ezért fontos volt minden lehetséges jóval ellátni a halottat.

Jóval később, a földi társadalmi antagonizmusok erősödésével párhuzamosan az egysége, „demokratikus” túlvilággal szemben kialakult a Paradicsom eszménye és a Pokol „anti-eszménye”, mind a kettő a maga pazar folklórjával és mitológiájával.

Idővel a túlvilági eszmények mellett egyre markánsabban kezdtek kialakulni az evilági, de a múlt felé forduló eszmények. Ezek nagy részét „az elveszett hajdani aranykor” címmel foglalhatnánk össze. Ide tartozik az Édenkert bibliatörténete is. Ehhez képes Platón tudósítása a csodálatos Atlantidáról szinte tudományos közlés.

Végül az egyre öntudatosabb ember a jövő felé fordul, és egymás után születnek hol inkább tudós, hol inkább irodalmi víziók eszményi társadalmakról, amelyek utána nagy hatással voltak az emberek gondolkodására és cselekedeteire.

Figyelemre méltó, hogy ezek a konstruktívnak mondható eszmények a szolidaritást, az összetartozást, a hűséget a közösséghez veszik természetes alapnak.

 

* * *

 

Ember és emberhit 12 tételben – Harmadik tétel

3. Embereszmények

Az értékeknek és eszményeknek van egy külön csoportja, azoké, amelyek közvetlenül az emberre vonatkoznak. Érthető módon azok hatása vágyainkra, terveinkre és cselekedeteinkre különleges.

Először is itt vannak az ember számára legfontosabb értékek, kezdve magával az élettel. Az élet teljességégéhez pedig elengedhetetlen az egészség, az erő, a szabadság, a szeretet, az öröm, a boldogság, és igen, a hit és a remény. Ami különösen figyelemre méltó: ezeket az értékeket szinte minden ember ismeri, átérzi, tiszteli és becsüli. Alig van a tudat más része, ahol ilyen egyetértés uralkodna.

Egészen más a helyzet az emberi eszmények terén. Ez abból az alapvető, evolúciós szempontból forradalmi igényből adódik, hogy az ember nem csak a világot, hanem saját magát is szeretné megváltoztatni. Ez egyszerre cél és eszköz. Ha jobbá és erősebbé teszi magát, az ember nagyobb eséllyel eshet neki tervei megvalósításának, így a magam jobbítása eszköz a munkámhoz, De jobbá, erősebbé válni önmagában is siker, önbizalom, büszkeség, öröm.

A jobb, erőseb lét nem mérhető egy-néhány paraméterrel. Itt jelennek meg a komplex embereszmények. Eredetük bizonyára az többé-kevésbé idealizált ősök és a még inkább idealizált vezérek mintáiból születtek, de hamar elterjedtek a társadalmi létezés minden szintjén, mérhetetlen befolyást gyakorolva mind az egyes emberek, mind a társadalom és annak formáinak fejlődésére. Beszédes és tanulságos a következő válogatás, akármennyire is részleges.

 

A hős: A hős egy olyan személy, aki nagy tetteket hajt végre, amelyek mások javára szolgálnak. A hősök gyakran megjelennek a legendákban, a népmesékben, a művészetekben. Általában rendkívüli bátorsággal, erővel és intelligenciával, nem ritkán különböző természetfeletti képességekkel is rendelkeznek. Egy példa hősökre: A görög mitológiában az argonauták egy csoport hős volt, akik Jasont kísérték el a Kolkhiszba az Aranygyapjas bárányért.

Lovag: A lovag megint olyan embereszmény, amely a legtöbb kultúrában ismert. Különösen színes formákban jelenik meg Európában, ahol az elmúlt kétezer évben megszámlálhatatlan legenda és irodalmi mű főhőse. A bátorság, az erényre, a tisztesség mintaképe, a nők és a gyengék, az igazságtalanság áldozatainak önzetlen védelmezője. Így a lovag a hős egyik sajátos válfaja.

Don Quijote: Cervantes híres regényével ki akarta gúnyolni a lovagok korabeli kultuszát, de különösen az akkor burjánzó olcsó romantikus lovagregényeket, de a kissé zavaros elméjű, álomvilágban élő hőse egy új halhatatlan embereszményt testesített meg: a mások bajai iránt végtelenül érzékeny, jó melegszívű, bátor és becsületes ember, az álmodozó, aki számára nincs lehetetlen.

Az önmegvalósító ember: Az önmegvalósító ember egy olyan személy, aki teljes potenciálját kibontakoztatja. Az önmegvalósító emberek gyakran megjelennek az irodalomban, ahol gyakran olyan tulajdonságokkal bírnak, mint az egyéniség, a kreativitás és a szabadság. A kínai kultúrát átszővő taoizmusban az önmegvalósító ember eszményét gyakran a taoista mesterek képviselik.

A bölcs: A bölcs ember egy olyan – többnyire idős – személy, aki nagy tudással és tapasztalattal rendelkezik. A bölcs úgyszintén legendákban, népmesékben, a művészetekben, de filozófiai szövegekben is megjelenik. A bölcs segit tisztán látni, megoldani nehéz problémákat és dilemmákat. A hinduizmusban a bölcs ember eszményét gyakran a guruk képviselik.

Az igaz ember: Több legendában is előfordul, mint a jó, az igazságosság és minden erény tökéletes, de szerény képviselője, akinek érdemeit gyakran a környezetük fel sem ismeri. A Talmudban az olvasható, hogy a Földön mindössze 35-en vannak, de még Isten sem tudja, kik azok (és mivel őket nem szeretné elpusztítani, megkegyelmez az emberiségnek).

A szent ember: A szent ember minden kultúrában jelen van igen különböző formákban, Közös az, hogy a szent a jóság megtestesítője. Eltérések vannak az egyéb jellemző tulajdonságok súlyában. Ilyenek a szeretet, a mások szolgálata, az önmegtagadás, az aszketizmus, a tökéletesség, a hűség, a lelki erő.

A tiszta ember: A tiszta emberek több legendában, hagyományban és vallási mozgalomban találhatók. Ezek olyan emberek, akik megtisztultak bűneiktől, megszabadultak hibáiktól, minden emberi gyarlóságtól, így mások tanítására és vezetésére hivatottak. A tisztaemberek voltak a közösségek vezetői a bogumiloknál, kataroknál és rokon mozgalmakban.

Néptribun: A néptribun egy olyan személy, aki más emberek, embercsoportok vagy igen gyakran az egész nép a nép érdekeit képviseli, védelmezi. Ilyen emberek mindig és mindenhol akadtak, de ez a szerepkör a Római birodalomban lett hivatalos funkciói. A birodalom bukásával ez a hivatal is megszűnt, és csak a 20. században tért vissza ombudsman néven, többnyire bürokratikusan szabályozva. Ettől függetlenül minden korban felléptek igazi, bátor és elszánt, hivatalos jogokkal nem rendelkező, de gyakran nagyhatású néptribunok. Ezek nem ritkán a társadalom alsóbb rétegeiből származnak, és tudják, hogy sorstársaiknak milyen nehézségeket kell leküzdeniük a mindennapokban.

Népvezér: A népvezér egy olyan vezető, aki képesek fellelkesíteni és vezetni az embereket. A népvezérek jellemzően olyan emberek, akiknek erős személyiségük és meggyőződésük, világos céljaik, kiváló taktikai és stratégiai érzékük van.

Forradalmár: A forradalmár olyan személy, aki a társadalmi gyakorlat egy fontos részének vagy a társadalom egészének a megváltoztatásáért harcol. Néha a harc a fennálló rossz (igazságtalanság. elnyomás, kizsákmányolás, korrupció) ellen, néha egy jobbító terv megvalósítására irányul. Ezt a harcot, ha látványos eredményeket ér el, forradalomnak nevezik. Az lehet békés vagy erőszakos, ami nem mindig a forradalmárok szándékától függ.

Mester: A mester olyan ember, aki felsőfokon végzi hivatását, ezzel kisebb-nagyobb mértékben jobbá teszi a világot, példát és inspirációt ad a többieknek. Mesterek vannak minden emberi fizikai és szellemi foglalkozásban.

Vállalkozó: A vállalkozó a modern idők egyik új embereszménye. Olyan ember, aki gyakran semmivel kezdi üzleti tevékenységét, de egyre jelentősebb sikereket ér el. Új termékeket, szolgáltatásokat, technológiákat talál ki, amelyek révén kisebb-nagyobb körben jobbá teszi az életet, sok embernek munkát ad. Az igazi vállalkozó intelligens, kreatív, egyszerre óvatos és merész. Érzékeny a társadalmi igényekre és problémákra.

Szocialista embertípus: A szocialista embertípus eszménye a 20. században létrejött szocialista társadalmakban lett népszerű. Inkább etikai-ideológiai elvárás, mint valóságos embertípus, de nem vonható kétségbe, hogy ezekben a társadalmakban sokan jószándékúan igyekeztek megközelíteni ezt az eszmény. A szocialista embertípus magában foglal szinte minden emberi erényt.

Szuperember: A szuperember fogalmának csíráit már számtalan ókori legendákban, de leghatásosabb kidolgozását Nietzschénél találunk. Ő szerinte a szuperemberek nem követik a hagyományos értékeket, hanem új értékeket teremtenek, képesek legyőzni saját korlátaikat, és új lehetőségeket teremteni maguknak, képes az önfeláldozásra: A szuperemberek képesek feláldozni önmagukat a nagyobb jó érdekében. Ez az eszmény igen eltérő reakciókat vált ki a mai világban, ahol soha nem látott kihívásokkal találjuk szembe magunkat. A hadigépezetek valóságos tervei szuperkatonák kifejlesztéséről rémületet keltenek, ugyanakkor az immár permanens tudományos-technikai forradalom csakugyan vakamiféle igazi szuperemberek megjelenését vetíti előre.

 

Már ebből a távolról sem teljes listából látszik milyen imponáló gazdagságot teremtett az emberi civilizáció lehetőségekben, követendő mintákba, inspirációban, motiváló erőben.

 

 

* * *

 

Ember és emberhit 12 tételben – Második tétel

 

2. Értékek és eszmények

 

A jó milliókat motivált az emberiség egész történelme során, így azok megszámlálhatatlan értéket és eszményt teremtettek. Ez a csoda a jó lényegéből fakad. A rossz erre képtelen. A rossz a cselekvésben éli ki magát. Ugyanakkor a rossz ember gyakran ravasz is. Felfogja az értékek és eszmények erejét, ezért állandóan próbálja ellopni és saját céljaira kihasználni azokat. Ehhez egyre bonyolultabb és egyre agresszívebb technikákat fejleszt ki: az ősrégi populizmus és demagógia után ma agymosást, ideológiai diverziót, manipulációt.

Így különösen nagy felelősség hiteles, szüntelenül megtisztuló és gazdagodó formában őrizni értékeinket és eszményeinket. Ehhez ismerni és vigyázni kell azok forrásait is, ahogy a tiszta víz forrásaival tesszük.

Fontos megnevezni a legértékesebb vagy legnagyobb hatású szellemi forrásainkat. Ezek:

– felvilágosodás (a szellem kultusza),

– racionalizmus (az ész kultusza),

– pozitivizmus (a pozitivizmus kultusza),

– konzervatizmus (a rend kultusza),

– liberalizmus (a szabadság kultusza),

– humanizmus (az ember kultusza),

– irenizmus (a béke kultusza),

– szocializmus (az igazságosság kultusza).

 

Ezek a források felbecsülhetetlen segítséget biztosítanak a jobb holnap megtervezéséhez és felépítéséhez, de a sikerhez nélkülözhetetlen minden új nemzedék akarata, kreativitása és szorgalma.

 

 

* * *