Ember és emberhit 12 tételben – Hatodik tétel

 

6. Tudás és hit

 

Nem az eszközök és a tűz használata, hanem a tudás használata tette az embert egy civilizáció építőjévé, a szellem letéteményesévé. Kezdetben volt a gyakorlati tudás, amely idővel olyan hatalmassá vált, és olyan új kihívások elé állította az embert, hogy neki meg kellett teremtenie az elméleti tudást. Ezzel megszületett a tudomány. A tudást és a tudományt, mint a civilizáció alappillérét részletesen bemutatja A civilizáció c. kötet.

Vajon tudás és hit egymás ellentéte lenne? Ilyen egyszerűnek látszó kérdésekre azért nehéz egyszerűen válaszolni, mert a hétköznapokban a szavakat ezer értelemben használjuk. Különösen érvényes ez a hinni és hit szavakra. Micsoda különbség van egy vallási fanatikus „hiszem”-je és aközött az „azt hiszem”, amit a férj mond az autóban a feleségének, aki azt kérdezte tőle, hogy indulás előtt kikapcsolta a televíziót.. Az egyik esetben a hiszem tudást is jelent, de valami mást is, ami több, fontosabb a (szimpla vagy formális) tudásnál. Csakugyan, „normális” esetben tudjuk is, amit „szilárdan”. Bár igen gyakori, hogy arról, amit valaki „szilárdan” hisz, igen halovány fogalma van. Sőt szigorú teológiai vélemény szerint nekünk, embereknek nem is lehet igazi fogalmunk Istenről, aki annyira abszolút és tökéletes, hogy ez felfoghatatlan. Azt csak forrón és erősen hinni lehet.

Azt is ki lehet mondani, hogy a tudományos állítás újra és újra elvégezhető tudományos igazolást igényel, még egy hittétel nem. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadható kellő komolysággal és tisztelettel bármilyen vélekedés. Az emberi értelem elvárja minden hittétel kellő tudományos alátámasztását. Megszívlelendő alapelv, hogy a tény kevés, a vélemény sok. A tényeket hitelesíteni kell, a véleményt és a hitet tudományosan alátámasztani kel. Mind a kettő a tudomány feladata.

 

 

Tudok és hiszek

Tudom, amit meg tudtam tudni az emberről.

Tudom, hogy az ember sok jót és sok rosszat tett, és tesz ma is.

Tudom, amit meg tudtam tudni a világról.

Tudom, hogy a világ sok jót és sok rosszat tartogat.

Tudom, amit meg tudtam tudni a tudásról.

Tudom, hogy a tudás elősegítheti a jót, és elősegítheti a rosszat is.

Hiszek az emberben.

Hiszem, hogy az ember esély arra, hogy több legyen a jó, mint a rossz.

Hiszek a világban.

Hiszem, hogy az ember lehetőségei a világban kimeríthetetlenek.

Hiszek a tudásban.

Hiszem, hogy képesek vagyunk minden kérdésre választ találni.

Hiszek a munkában.

Hiszem, hogy a szabad munka boldoggá tesz.

Hiszek a teremtésben.

Hiszem, hogy mindent megteremthetünk, ami értelmet az életnek, és örömet a létezéshez.

Hiszem, hogy teremthetünk békét a Földön, és azt Paradicsommá tesszük.

 

* * *

 

Tíz alapigazság, tíz útmutatás

 

Ember lenni a legmagasabb rendű létezés, amelyet ismerünk.

Élj emberhez méltóan!

Egy vagy te.

Szeresd magadat!

Minden ember a testvéred.

Szeresd az embereket!

A világ káosz és harmónia harca.

Építs békét és biztonságot magad köré!

Minden saját képessége szerint létezik.

Tedd jobbá a világot!

A te tudásod a te hatalmad.

Tanulj!

A tudás erő.

Használd erődet a szellemi felemelkedésre!

A tudás közös nyelvben lakozik.

Legyen közösséged!

A tudás termőtalaj a hit számára.

Legyen hited!

A tudatos emberi élet öröm.

Örvendezz, és örvendeztess!

 

* * *

Tudok és hiszek

Tudom, amit meg tudtam tudni az emberről.

Tudom, hogy az ember sok jót és sok rosszat tett, és tesz ma is.

Tudom, amit meg tudtam tudni a világról.

Tudom, hogy a világ sok jót és sok rosszat tartogat.

Tudom, amit meg tudtam tudni a tudásról.

Tudom, hogy a tudás elősegítheti a jót, és elősegítheti a rosszat is.

Hiszek az emberben.

Hiszem, hogy az ember esély arra, hogy több legyen a jó, mint a rossz.

Hiszek a világban.

Hiszem, hogy az ember lehetőségei a világban kimeríthetetlenek.

Hiszek a tudásban.

Hiszem, hogy képesek vagyunk minden kérdésre választ találni.

Hiszek a munkában.

Hiszem, hogy a szabad munka boldoggá tesz.

Hiszek a teremtésben.

Hiszem, hogy mindent megteremthetünk, ami értelmet az életnek, és örömet a létezéshez.

Hiszem, hogy teremthetünk békét a Földön, és azt Paradicsommá tesszük.

* * *

Az Emberhit hitvallása

Tudom, amit meg tudtam tudni az emberről.

Tudom, hogy az ember sok jót és sok rosszat tett

Tudom, amit meg tudtam tudni a világról.

Tudom, hogy a világ sok jót és sok rosszat tartogat.

Tudom, amit meg tudtam tudni a tudásról.

Tudom, hogy a tudás elősegítheti a jót, és elősegítheti a rosszat.

Tudom, hogy nem tudom a választ minden kérdésre.

Minden tudásom alapján hiszem, hogy az ember képes több jót tenni, mint rosszat.

Hiszek a világban,

Hiszem, hogy az ember lehetőségei a világban kimeríthetetlenek,

Hiszek a tudásban.

Hiszem, hogy képesek vagyunk minden kérdésre választ találni.

Hiszek a munkában.

Hiszem, hogy a szabad munka szabaddá tesz.

Hiszek a teremtésben.

Hiszem, hogy mindent megteremthetünk, ami örömet és értelmet az ad az életnek.

Hiszem, hogy teremthetünk békét a Földön, és azt Paradicsommá tesszük.

Hiszek az emberben. Szilárdan és büszkén!

* * *

A tudás 10 napja - 2017 - November 3. Az életmód: Emberhit

* * *

Könnyű magyarázat vs jó magyarázat

Eléggé közismert ez a Mark Twaintől (még felvett művésznevéhez is illő) szórakoztató anekdota, amikor a hajóskapitány lekiabál az ügyeletesnek: „Mennyi?” Nyomban jön a válasz: „60” Némi idő után a kapitány újra: „Mi 60?” Mire a matróz: „Mi mennyi?”

Ebben az esetben a szereplőknek még sincs nehéz dolguk, bízhatunk benne, hogy hamar tisztázták, mi 60, és a hajó nem feneklett meg valami alattomos homokágyon.

Mennyivel nehezebb lett volna az ügyeletes megmondó helyzete, ha a főnök azt kérdezi: „Miért 60?”

Látszatra mi sem egyszerűbb, mint egy tény magyarázata. Miért van ez? A válaszoknak csak a fantáziánk szabhat határt, sajnos sokszor az sem. És ha se fantáziánk, se tudásunk, se önkritikánk nincs, jöhetnek az univerzális magyarázatok is: „Így van rendjén.”, „Így lett elrendelve.” stb.

A dolog akkor fordul komolyra (és lépten-nyomon komolyra szoktak fordulni életünk dolgai), ha nem csupán a már látható tény magyarázatát várjuk el a megmondótól, hanem azt is, hogy a magyarázat alkalmas legyen a tény következményeinek, vagyis az újabb tények megjóslására.

Ha ámítjuk magunkat, hogy minden mögött van egy felső erő (lény, Isten) akarata, de legalább ujja, hamar leszünk kénytelenek fel- és elismerni, hogy 1. ez az akarat mindenható, 2. ez az akarat kifürkészhetetlen. Szép egy helyzet. Mindenre van magyarázatunk, semmit nem tudhatunk biztosan, legkevésbé, miképpen kellene ésszerűen cselekedni.

Illetve azt mégis biztosan tudhatjuk, hogy a felső erő alsó szolgái utólag világosan elmagyarázzák hibáinkat, és – horribile dictu – bűneinket.

Ember, higgy magadban! Esélyed van, hogy tudásod hatalma nyerjen a káosz és a tudatlanság hatalmával szemben, ha mindig ragaszkodsz a jó magyarázatokhoz.

* * *

Mi az Emberhit?

Mi valójában az Emberhit? És mi akar lenni? Egy új – sokadik – vallás?

Nem egyszerű ezekre a kérdésekre válaszolni a fogalmak tisztázása nélkül. Látszatra a vallás és a hit (avagy a szép magyar hitvallás) szó közismert és világos, valójában egy sor teljesen eltérő jelenséget jelölünk velük. A sor egyik végén áll az egyén „vallása”, amely tudatának fontos és jellegzetes része, a másik végén áll a társadalmi élet egy ugyancsak fontos és jellegzetes része, amely az elmúlt évezredekben mindig is, ma is kőkemény és kíméletlen „katonai-ipari” komplexum. A kettő között van például az a „vallás”, amely velős filozófusok velős csontja. Mellette nagy és kicsi Homéroszok a vallásmitológiát öregbítik…

Ez a hagymaszerkezet nem véletlen, és tévedés lenne hinni, hogy mindenről a hitre áhítozó ember tehet, hogy ha ő nem lenne „ennyire hiszékeny”, a papság sem tudott volna a nyakába ülni (történelmileg). Nincs az a rendőrség, amely egy birodalom stabilitását tudná biztosítani, ha nem lenne – mellette – egy megfelelő „állami” vallás.

Az Emberhit megfelel az ember természetes igényére a hitre, ugyanakkor nem hogy alkalmatlan arra, hogy egy embertelen birodalom kezében fegyver legyen, hanem éppenséggel pajzs ilyen fegyverek ellen. Ezzel az Emberhit egy közelgő forradalom előszele, azé a forradalomé, amely végre felszabadítja az embert, birodalmak helyett pedig szabad közösségek közösségévé teszi a világot. Mindez lehetetlen a tudás felszabadítása és kiteljesedése nélkül, azzal pedig lehetséges, és be fog következni, mert a tudás felszabadítása és kiteljesedése is – hisszük – lehetséges.

Jó ideje tudjuk, hogy szükséges – az emberiség túléléséhez mindenképpen. De mondhatjuk-e, hogy tudjuk, hogy lehetséges is a tudás felszabadítása és kiteljesedése?

Az Emberhit mindenekelőtt a tudás szintézise. Kimond fontos dolgokat ebben a formában: „Hiszem”. Erre a tudás iránti tisztelet és hűség jogosítja fel. És mivel a tudás, az állandóan gazdagodó és erősödő tudás az alapja, kritikusan és dialektikusan viszonyul mindenhez.  Tudja, hogy mind a tudás, mind a hit bármely tétele bármikor elveszítheti érvényét, átadhatja helyét egy új tételnek. És ez nem kudarc, nem szentségtörés, hanem a tudás és a hit új, kis vagy nagy győzelme.

* * *

A négy őselem és a leckénk

Minden négy ős elemből épül. Ahogy a gének is.

Ezeket az ókori görög filozófusok tiszteletére elnevezhetjük földnek, tűznek, víznek és levegőnek.

A kezdet, az első, vagyis a föld maga az erő. Ezért a föld adja a stabilitást, a föld vonz, visszavár, visszafogad.

Ha a föld elegendő mértékben összegyűlt, mélységében fogant, így lesz a tűz. A tűz melegít és világít, a tűz megtisztít.

A tűz emészt, emészti a földet. A tűzben emésztett földből por és hamu marad, de kiszabadulnak a lángok és a füst, megszületnek a gázok. A légkör köbe veszi a földet, és megszületik a mozgás, a szabadság, a szép megszemlélésének lehetősége.

A hideg és a meleg végül vizet fakaszt a levegőből, az felhőkben vándorol, menekül, de egy pillanatban esőcseppekbe gyűlik, a földre húl, folyókban szalad, tengereket tölt meg. A víz az élet.

A mi földünk a Föld, más néven Gaia, a mi tüzünk a Föld gyomra, Vulkánia, a mi vizünk Óceán, a mi levegőnk Eolia. Mind a négy: élőlény, amely együtt óvón vigyáz minden földi élőlényre, az emberre is.

Közben joggal lehetünk, és vagyunk is hálások egy másik tűznek, a Mi Nagy Tüzünknek, a Napnak, más nevén Héliosznak. Nélküle, melegsége és fénye nélkül el sem tudnánk képzelni sorsunkat. Neki is, ennek a hatalmas élőlénynek kimondhatatlan hálával és szeretettel tartozunk.

Végül, ahogy Epikurosz is tanított már majdnem 2500 éve, fontos tudni, hogy sok milliárd másik föld van, és közöttük vannak, amelyek hasonlítanak a mi Földünkre, és vannak, amelyek nem.

De mi itt és most vagyunk, ezen a Földön, a Nap, Gaia, Vulkánia, Óceán és Eolia birodalmában.

Ha megtanuljuk leckénket ez a birodalom egy örök paradicsom lesz.

* * *