1. Milyen jövőt akarunk?
Boldog.
aki hiszi, hogy a holnap jobb lehet, mint a ma.
Nem csak boldogtalan, de beteg is az, aki nem hisz ebben. A szorongás, hogy
a holnap a mánál is rosszabb lesz, depresszióba taszíthat, amely a betegségek
egyik legcsúfabbikja.
Figyeljük meg: az ember minden vágya a jövőre vonatkozik, a jövőben
teljesülhet. De ugyanez érvényes minden cselekedetünkre, minden tervünkre,
minden munkánkra. Azért cselekedjük, amit cselekszünk, azért tervezzük, amit
tervezünk, azért dolgozunk, hogy valamikor a jövőben megszülessen valami,
amivel a világ jobb lesz.
Igaz, cselekedeteink, terveink, munkánk nagyrésze mentes minden
világjobbító szándéktól, hanem a napi megélhetést, néha a puszta túlélést
szolgálja, akár kétes vagy szánalmas eszközökkel. De a legnehezebb helyzetben
lévő ember is egy-egy pillanatban vágyik egy jobb jövőre, mélyen felsóhajt, a
Föld pedig morajlik milliók sóhajától.
De miért ennyi a jövőbe menekülő vágy, a jelenben megélhető öröm helyett?
Öröm nélkül az élet nem viselhető el. Ugyanúgy, ahogy levegő nélkül. Egyre
ritkábban és nehezebben lélegezhetünk jó levegőt, de szerencsére ma még minden
lélegzetvételnél jutunk a szükséges oxigénhez. Öröm dolgában viszont nem állunk
jól. Örülünk ennek-annak. Ok és alkalom gyakran adódik. De minden örömünk
olyan, mint a háborús csata szünetében a romokon háborút játszó gyerekek öröme.
A ma világa tele van jóval és tele van rosszal. Eddig ezt értük el. Közben
nincs megállás. A világóra megállíthatatlanul ketyeg. Mindenki kénytelen tervezni,
cselekedni, futni.
A születő holnap tőlünk függő mértékben függ attól, hogy mi magunk milyen
jövőt akarunk.
Minél racionálisabb és egységesebb, annál sikeresebb is ez az akarat.
*
* *
