Az
Ősrobbanás azért történt, hogy megjelenjen a Homo sapiens a Földön.
Megjelent.
Eléggé gyorsan. Mégsem elsőként. Előtte már 2 milliárd jelent meg, megannyi
csodás bolygón.
Ezeknek többsége nyomtalanul eltűnt, amely megmarat vegetál technikai
civilizációként.
A földi embernek még van esélye.
Eddig nem jeleskedett, ellenkezőleg. Isteneket teremtett magának,
bálványozza azokat, térdre borul előttük, de naponta szegi meg az isteni
parancsolat, öl és lop.
.
Tudománya szárnyal, de ettől a többség egyre inkább homo commodus.
Színre lépett a Programozott Intelligencia és jól sejthető, hogy az
nyerésre áll.
Hogyan tovább, Homo? Próbálkozol a reménytelen harcra a Fő Sapiens
státuszért, vagy feladod a versenyt, megmaradsz Homo commodusnak (lajhár
sapiensnek)?
Ember! Esélyed reális. Mindig is álmodoztál igazemberekről. De ez eddig
megmaradt homályos képzetnek.
Most megjelent egy víziókezét nyújtja: ember, válj Homo sensibilissé.
Érző emberré, amely hallja, érzi, átéli társa üzenetét, a tudás üzenetét, a
világ üzenetét.
Aki rezonál mindenre, aki érti a harmónia nyelvét.
Aki maga is harmónia.
Az érzés nem primitívebb képesség a gondolkodásnál. A Homo Sensibilisnél
éppen fordítva van: az ő érzései gondolatok tengerének szintézise.
Ezért Homo sensibilis mindig is fölötte fog állni a Programozott
intelligencia fölött.
Ha Homo sapiens időben vált Homo sensibilisre, az emberi civilizáció soha
nem fog eltorzulni technikai civilizációvá.
Az Ősrobbanás fénye betört a földi barlangba.
*
* *
