Az
élet iskola. Százosztályos iskola.
Az első évfolyamot a világgal együtt kezdtük el, a végén mi megszületünk a
világnak, a világ meg megszületett nekünk. A második évben egymásra bámulunk,
nem győzünk csodálkozni, gyönyörködni.
Onnantól kezdve a dolog egyre komolyabb, és egyre értelmesebb. És minden év
végén megkapjuk diplománkat, több vagy kevesebb dicsérettel, több vagy kevesebb ajándékkal
együtt. De itt évismétlés nincs…
Évkihagyás sincs…
Idővel egyre jobban látszik rajtunk, hogy sokat tanultunk. Vagy nem annyira
látszik. De akkor is tanultunk.
Mindenre nem emlékszik éber emlékezetünk, de ne hidd, hogy a tanult anyag
nincs ott valahol benned. Ott van. És a megfelelő pillanatban megszólal… Néha
egy kicsit később, és ebből néha nagy gond lehet… Ezért fontos rendet tartani
magunkban, rendszeresen porolni, szellőztetni, gondozni, gyakorolni…
Az élet százosztályos iskola. És abból kimaradni idő előtt nem jó dolog.
Élj! Tanulj!
És ha sikeresen eljutottál az utolsó osztályban, meg fogod érteni, hogy az
örökké tart. Meg fogod érteni, miért.
Élj! Tanulj!
*
* *
