Sok
vallásos ember egyik legbőszebb állítása, hogy Isten nélkül nem lenne erkölcs,
vagy legalábbis ezzel összefüggésbe hozható fék magatartásunkban.
Csakhogy az efféle olcsó pátosz meg sem próbál a szó igazi értelmében igaz
állítás lenni, ha így tetszik: tudományos igazság. Célja más: figyelmeztetni az
istenhívőket, megszégyeníteni az „istentagadókat”.
Mellesleg az efféle hamis állítás logikailag is hasznavehetetlen ahhoz, ami
a végső célja: isten létének hirdetése. Hiszen az állítás a maga kerekségében:
van Isten, van erkölcs, nincs Isten, nincs erkölcs. Rendben, és szabadna
megtudakolni: a tények melyik esetet bizonyítják? Hat, igen, hívők számára a
tények azt bizonyítják, amit hinni szeretnének. Ennél mulatságosabb világot ki
tudna teremteni?
Etika, erkölcs meg hasonlók (szép számban vannak) azért vannak, mert az
évezredek alatt ezeket kiszenvedtük, kitanultuk, kialakítottuk. Úgy-ahogy…
Ebben döntő szerepet játszott, játszik a jutalmazás és a büntetés.
Fogantatásunk pillanatától halálunk pillanatáig jutalmaznak és büntetnek. Ez életünk
állandó és meghatározó eleme. A brit tudósok szerint egy átlagember
ötpercenként szexre gondol. Ha ők mondják… De vegyük észre, hogy emellett szinte
percenként gondolunk jutalomra vagy büntetésre. De most azon tessék
elgondolkozni (a tényeket kritikusan megvizsgálni): ki jutalmaz és büntet itt?
Zeusz? Vagy apánk, anyánk, tanítónk, társunk, barátunk, ellenségünk, a rendőr,
a bíró, az ügyfélszolgálati ügyintéző? Persze, apánk minden jutalmazása és
büntetése mögé az isten kezét lehet vélni. Van is egy nem túl szellemes, de
praktikus anekdota: a bűnös azzal könyörög a bírónak: „Tisztelt Bíró úr! Ne
tessék engemet elítélni! Nem tehet róla, egy rossz belső hang vett rá a bűnre.”
Mire a bíró: „Nem tehetem meg, hogy nem ítélem el, mert egy belső hang erre
kényszerít.”
Igen, etika és erkölcs, mint ahogy igazságérzet, szolidaritás, empátia és
meg egy sor emberi képesség létezik, civilizációs érték és törvény lenne, és
teljesen alaptalan az állítás, hogy ha nem ismernénk istent, azok nem is
léteznének a Földön.
A történelem szereplői: apánk, anyánk, tanítónk, társunk, barátaink,
ellenségeink, a rendőr, a bíró, az ügyfélszolgálati ügyintéző teszik azt a
közeget, amelyben élünk, és amelyen kívül nincs élet az ember számára. Teszik a
közösséget. És a közösség nem már mint a létezés erkölcse.
*
* *
