Az
új hit nyomban a régi hit templomainak lerombolását kezdi. Vagy fordítva. „Az
új templomokat ledönteném, hogy értetek küzdjek, régi istenek…” – énekli lord Byron.
A talibánok, lévén, hogy buddhista templomok már sehol nincsenek, Buddha
sziklaszobrát ágyúzták.
Nem ritkán győz a templom: az ottomán hódító nem rombolta le a Szent Szófia
székesegyházat, hanem átalakította muszlim templommá.
Az istenek lakhatása fontos ügy.
De kell-e templom az emberhitnek?
Ezt az emberek majd eldöntik.
Én most annyi sürgető feladatot látok az emberhitet hirdető és szolgáló
templomok szükségességén, vízióján még nem gondolkoztam. Csak annyit tudok,
hogy a történelem minden egyes temploma az embert hirdeti, ezért szent és őrízendő.
Mint ahogy féltve őrízük vad őseink első csont és kőeszközeit.
Minden templom az ember temploma. És ha te, ember, belépsz egy templomba,
gondolj az emberre, aki ezt felépítette
*
* *
