Ki
nem ismerné a társadalom ábrázolását piramisként?
Ezer ilyen ábrát, karikatúrát látni, a legkülönfélébb
szociológiai-politikai megközelítésben.
Ez valójában egy túlságosan leegyszerűsítő, egyenesen megtévesztő képzet.
Roppant fontos összefüggéseket elfed, és ezzel tévútra viszi a
gondolkodást.
Az is helytelen, defetista képzet, hogy a szociális piramis egy sorsszerű
adottság (posztmodern változatban: „Főnökeink gyerekeiből lesznek gyermekeink
főnökei…”). Az is torz képzet, hogy fent vannak a gonoszok (mások szerint a
nagyemberek vezérek, lángelmék), lent az áldott nép (mások szerint a primitív
tömeg).
A piramis titka más. Ez inkább olyan, mint egy piramis alakú akvárium,
állandő és meglepően dinamikus mozgással.
Csakhogy eddig szóba sem került, felsem figyeltünk a piramis éleire.
Jelentenek valamit ezek az élek?
Igen! Szinte minden azokba van kódolva.
A piramis alapja egy négyzet, amelynek sarkaiból indul a négy él a
csúcshoz.
Ez a négyzet pedig olyan térkép, amely már több pszichológiai-antropológiai
vizsgálatban felhasználtak. Értelmezése: adva van két dimenzió, vagyis két
alapérték, amely szerint lehet mérni-minősíteni az embereket, és van két
értékpár: legnagyobb és legkisebb (+1, -1).
Az ember esetében a két dimenzió a okosság-butaság, illetve a
jóság-rosszaság. (Hogy mit jelenthetnek pontosabban ezek, egyelőre tegyük
zárójelbe.)
Tehát a piramis délkeleti sarka a legjobbaké, a délnyugati sarka a
legokosabbaké, az északkeleti sarka a legbutábbaké, az északnyugati sarok a
legrosszabbaké.
Természetesen minden ember helye ezen a térképpen (amely a piramis
csúcsából induló sugár határoz meg) valamennyit tartalmaz okosságból,
butaságból, jóságból és rosszaságból.
És most mondható ki a két nagy társadalmi törvény.
Első törvény: az igazán nehezen megváltoztatható nem az, hogy egy ember
milyen magasan van a piramisban, hanem személyisége, az ő koordinátája a
piramis alapján.
Második törvény: a piramis bármely „emeletét”
vesszük, a személyiségtípusok eloszlása hasonló.
Itt az ideje másképpen, tisztábban látni a dolgokat, nagyon sok régi
trivialitást, közhelyet elhagyni
*
* *
