2017. július 25., kedd

Az érzések – erő és minőség

Az érzések valamihez kötődnek: tárgyhoz, személyhez, cselekedethez, jelenséghez. És ez, amihez kötődnek, ahogy jogban szokás mondani: harmadik személy (rajtam és az érzés mellett). És ez a harmadik tehet mindenről…
Ám sokszor az érzés nagyon erős. Ilyenek ezek az érzések. Csakhogy ha nagyon-nagyon erősek, önálló életre is kapnak. És igen gyakran fontosabbak lesznek ezeknél a bizonyos harmadik személyeknél.
Ha jók, nagyon megörvendeztetnek, azt szoktuk ilyenkor mondani: boldogok vagyunk ezért érdemes élni stb. Ha nagyon rosszak, sajnáljuk magunkat, kétségbe vagy akár depresszióba esünk, örültségekre is képesek vagyunk. Egyesek gyilkosságra, mások öngyilkosságra vetemednek.
Az egészben talán az a legfurcsább, hogy nem furcsálljuk érzelmeink ekkora kilengéseit..
Vegyük például az EKG-t. Szakember a talpán legyen, aki észreveszi rajta testi-lelki állapotunk változásait. Micsoda szép szabályos – imponálóan monoton – görbe. Hol vannak itt a nagy érzések. Sejtem, hogy vérképünk egészen hasonló módon stabil. El nem tudok képzelni olyan fiziológiai paramétert, amely csak valamennyire is megközelítené az érzelmek viselkedését. Talán a lélegzés és a pulzus a legdinamikusabb, rövid időre akár a duplájára nőhet, de viszonylag hamar kezd normalizálódni… Ha nem, mint a maratoni távfutó, ki is adja lelkét.
De az érzések!
Látszatra olyanak, mint a Nap-kitörések: hatalmas kilövellés, iszonyatos energiaorgia…
Ám itt a nagy kérdés: valóban extrémitások és szingularitások az érzések, vagy ez egy sajátos önbecsapás. És főleg: lehet, hogy egyszerűen fiziológiai igény a pozitív és a negatív kisülés. Talán éppen az lenne a baj, ha nem „produkálnánk” többé-kevésbé rendszeresen, mondjuk 6 óránként ezeket?
Azt hiszen, semmi gond, hogy folyamatosan és rendszeresen jönnek, lüktetnek az érzések. A fontos az, hogy a kisülő energia milyen gondolatok és cselekedek mentés sül el. Mert a kisülés keresi a maga útját, ahogy a felhőkben összegyűlt energia a földhöz.
Így a nagy haragunk energiája mint egy villám sújthat le egy közeli vagy éppenséggel egy ismeretlen emberre az utcán vagy materializálódhat egy bátor tettben, egy kemény munkában, egy alkotásban.
Hasonlóképpen a nagy öröm is belefulladhat egy ocsmányságba, vagy segíthet minket megtisztuláshoz, katarzishoz.
Misztérium az érzelmek világa. Bizonyosan kapu az ismeretlen sötét energia birodalmához.
A misztériumot sem tagadni, sem trivializálni nem szabad. Inkább hozzá kell nőni. Mindenek előtt megszabadulni a folytonos önbecsapástól, attól a hisztérikus „érzéstől”, hogy az éppen most érzett érzésünk „abszolúte” emberfeletti, egyedülálló, és vitathatatlanul feljogosít arra, amit akarunk.
Az érzés ereje minőségében van, abban viszont nincsenek is határok.
A mások fájdalma miatti fájdalom, a mások öröme miatti öröm: ez az iskola, ahol megtanulhatod az emberi érzések minőségét.
A beavatott ember érzéseinek az EKG-ja éppen olyan imponálóan monoton, mint a szív EKG-ja, de az ereje felér az egész világ erejével.


* * *