2024. február 23., péntek

Ember és emberhit 12 tételben – Kilencedik tétel

 

9. Veszélyek és esélyek

Az emberre, mint minden létezőre számtalan veszély leselkedik – abban a hosszabb-rövidebb időben, amely a létező kezdete és rendeltetett vége között rendelkezésére áll számára. Ha egy nem túl távoli csillag összeomlik, és az ilyenkor kibocsátott gamma-kitörés telibe talál minket, nem csak mi, hanem a teljes Földi élet pillanatok alatt elpárolog. De halálosan fenyeget sok közelebbi, reálisabb veszély. Egy nagyobb aszteroida becsapódása a Földbe, a vélhetően több százezer közül, amely veszettül kering a Naprendszerben, több nagy vulkán egyidejű, vagy egy szupervulkán kitörése is alkalmas a földi élőlények elfojtására. Még durvább véget vethetne a földi életre egy ma még reálisan fenyegető atomháború.

Az ilyen extrém végveszélyek mellett számtalan más is fenyegeti az embert, az ő normális életét, jövőjét A veszélyek spektruma elképesztően széles, a vírusoktól kezdve, a társadalmi antagonizmusokon át a környezetrombolásig és környezetmérgezésig. Az embert fenyegető veszélyek jó összefoglalás és elemzést ad A civilizáció című kötet egyik fejezete. De, ahogy helyesen megállapítja Seneca, „ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk...” Az ember sok mindentől fél, kisebb-nagyobb mértékben, és viszonylag jól megtanult élni félelmeivel együtt.

A nagy feladat előtte viszont nem az, hogy erős idegekkel vagy ostoba rövidlátó nemtörődömséggel viselje el a veszélyeket, hanem előre lassá azokat, jól értse meg azokat, védje ki vagy kerülje meg.

A döntő kérdés mégis az: van-e esélye az embernek hosszú távon. Nem könnyű belenyugodni abban, hogy abszurd a kérdés: fennmaradhatunk-e örökké, mint a Halhatatlan Világszellem letéteményesei, reinkarnációja? Mert ha minden Világbummot Világreccs követi, jogosnak tűnhet a hamleti kérdés: érdemes-e lenni?

Erre a döntő kérdésre egyedül az emberhit adhatja a választ, és az csak egy lehet. Ugyanakkor a tudománynak még hatalmas munkát kellene elvégeznie, hogy az emberhit válasza ne csupán egy patetikus deklaráció legyen. A tudomány pedig lelkesen és eredményesen dolgozik azzal a csekély erőforrással, amely megmarad számára az örült fegyverkezési verseny után. Minden fronton a tudomány és a technika viharosan fejlődik, halad előre. A 100 békés forradalom korszaka előtt állunk.

 



* * *