9. Veszélyek és esélyek
Az
emberre, mint minden létezőre számtalan veszély leselkedik – abban a
hosszabb-rövidebb időben, amely a létező kezdete és rendeltetett vége között
rendelkezésére áll számára. Ha egy nem túl távoli csillag összeomlik, és az
ilyenkor kibocsátott gamma-kitörés telibe talál minket, nem csak mi, hanem a
teljes Földi élet pillanatok alatt elpárolog. De halálosan fenyeget sok
közelebbi, reálisabb veszély. Egy nagyobb aszteroida becsapódása a Földbe, a
vélhetően több százezer közül, amely veszettül kering a Naprendszerben, több
nagy vulkán egyidejű, vagy egy szupervulkán kitörése is alkalmas a földi
élőlények elfojtására. Még durvább véget vethetne a földi életre egy ma még
reálisan fenyegető atomháború.
Az
ilyen extrém végveszélyek mellett számtalan más is fenyegeti az embert, az ő
normális életét, jövőjét A veszélyek spektruma elképesztően széles, a
vírusoktól kezdve, a társadalmi antagonizmusokon át a környezetrombolásig és
környezetmérgezésig. Az embert fenyegető veszélyek jó összefoglalás és elemzést
ad A civilizáció című kötet egyik
fejezete. De, ahogy helyesen megállapítja Seneca, „ha mindentől félnénk, amitől
csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk...” Az ember sok mindentől
fél, kisebb-nagyobb mértékben, és viszonylag jól megtanult élni félelmeivel
együtt.
A
nagy feladat előtte viszont nem az, hogy erős idegekkel vagy ostoba rövidlátó
nemtörődömséggel viselje el a veszélyeket, hanem előre lassá azokat, jól értse
meg azokat, védje ki vagy kerülje meg.
A
döntő kérdés mégis az: van-e esélye az embernek hosszú távon. Nem könnyű
belenyugodni abban, hogy abszurd a kérdés: fennmaradhatunk-e örökké, mint a
Halhatatlan Világszellem letéteményesei, reinkarnációja? Mert ha minden
Világbummot Világreccs követi, jogosnak tűnhet a hamleti kérdés: érdemes-e
lenni?
Erre
a döntő kérdésre egyedül az emberhit adhatja a választ, és az csak egy lehet.
Ugyanakkor a tudománynak még hatalmas munkát kellene elvégeznie, hogy az
emberhit válasza ne csupán egy patetikus deklaráció legyen. A tudomány pedig
lelkesen és eredményesen dolgozik azzal a csekély erőforrással, amely megmarad
számára az örült fegyverkezési verseny után. Minden fronton a tudomány és a
technika viharosan fejlődik, halad előre. A 100 békés forradalom korszaka előtt
állunk.
* * *