Minden
négy ős elemből épül. Ahogy a gének is.
Ezeket az ókori görög filozófusok tiszteletére elnevezhetjük földnek,
tűznek, víznek és levegőnek.
A kezdet, az első, vagyis a föld maga az erő. Ezért a föld adja a
stabilitást, a föld vonz, visszavár, visszafogad.
Ha a föld elegendő mértékben összegyűlt, mélységében fogant, így lesz a
tűz. A tűz melegít és világít, a tűz megtisztít.
A tűz emészt, emészti a földet. A tűzben emésztett földből por és hamu
marad, de kiszabadulnak a lángok és a füst, megszületnek a gázok. A légkör köbe
veszi a földet, és megszületik a mozgás, a szabadság, a szép megszemlélésének
lehetősége.
A hideg és a meleg végül vizet fakaszt a levegőből, az felhőkben vándorol,
menekül, de egy pillanatban esőcseppekbe gyűlik, a földre húl, folyókban
szalad, tengereket tölt meg. A víz az élet.
A mi földünk a Föld, más néven Gaia, a mi tüzünk a Föld gyomra, Vulkánia, a
mi vizünk Óceán, a mi levegőnk Eolia. Mind a négy: élőlény, amely együtt óvón
vigyáz minden földi élőlényre, az emberre is.
Közben joggal lehetünk, és vagyunk is hálások egy másik tűznek, a Mi Nagy
Tüzünknek, a Napnak, más nevén Héliosznak. Nélküle, melegsége és fénye nélkül
el sem tudnánk képzelni sorsunkat. Neki is, ennek a hatalmas élőlénynek
kimondhatatlan hálával és szeretettel tartozunk.
Végül, ahogy Epikurosz is tanított már majdnem 2500 éve, fontos tudni, hogy
sok milliárd másik föld van, és közöttük vannak, amelyek hasonlítanak a mi
Földünkre, és vannak, amelyek nem.
De mi itt és most vagyunk, ezen a Földön, a Nap, Gaia, Vulkánia, Óceán és
Eolia birodalmában.
Ha megtanuljuk leckénket ez a birodalom egy örök paradicsom lesz.
* * *
