2017. február 7., kedd

Egy mondat is ajándék

Szép, patetikus képzet, hogy mi vagyok sorsunk kovácsa. Ugyan sokszor hevítjük a vasat, ütjük, és ütjük, amikor kell, vízbe mártjuk, fényesítjük. De még többször észbe kell kapnunk, hogy mi vagyunk a kalapács, néhanapján az üllő.
Kemény játék az emberi sors, sok szereplővel.
Hiú ábránd úgy látni azt, hogy te annak kovácsa vagy.
Valójában minden emberi sors egy regény, ezt kell felismerned.
A te életed a te regényed, és azt te írod, te vagy a szerzője. Te találod ki minden szavát. Te adod ízét, csengését, értelmét minden szavának.
Tőled függ, érdemes-e ezt a regényt elolvasni.
Életed regényét soha senki nem fogja elolvasni.
Mindegy.
Akkor is az a legfontosabb: legyen érdemes elolvasni, legyen méltó arra, hogy elolvassák.
Ha az, egy-egy mondat belőle is ajándék.
Fény. Melegség. Erő. Öröm.



* * *

2017. január 28., szombat

Könnyű magyarázat vs jó magyarázat

Eléggé közismert ez a Mark Twaintől (még felvett művésznevéhez is illő) szórakoztató anekdota, amikor a hajóskapitány lekiabál az ügyeletesnek: „Mennyi?” Nyomban jön a válasz: „60” Némi idő után a kapitány újra: „Mi 60?” Mire a matróz: „Mi mennyi?”
Ebben az esetben a szereplőknek még sincs nehéz dolguk, bízhatunk benne, hogy hamar tisztázták, mi 60, és a hajó nem feneklett meg valami alattomos homokágyon.
Mennyivel nehezebb lett volna az ügyeletes megmondó helyzete, ha a főnök azt kérdezi: „Miért 60?”
Látszatra mi sem egyszerűbb, mint egy tény magyarázata. Miért van ez? A válaszoknak csak a fantáziánk szabhat határt, sajnos sokszor az sem. És ha se fantáziánk, se tudásunk, se önkritikánk nincs, jöhetnek az univerzális magyarázatok is: „Így van rendjén.”, „Így lett elrendelve.” stb.
A dolog akkor fordul komolyra (és lépten-nyomon komolyra szoktak fordulni életünk dolgai), ha nem csupán a már látható tény magyarázatát várjuk el a megmondótól, hanem azt is, hogy a magyarázat alkalmas legyen a tény következményeinek, vagyis az újabb tények megjóslására.
Ha ámítjuk magunkat, hogy minden mögött van egy felső erő (lény, Isten) akarata, de legalább ujja, hamar leszünk kénytelenek fel- és elismerni, hogy 1. ez az akarat mindenható, 2. ez az akarat kifürkészhetetlen. Szép egy helyzet. Mindenre van magyarázatunk, semmit nem tudhatunk biztosan, legkevésbé, miképpen kellene ésszerűen cselekedni.
Illetve azt mégis biztosan tudhatjuk, hogy a felső erő alsó szolgái utólag világosan elmagyarázzák hibáinkat, és – horribile dictu – bűneinket.
Ember, higgy magadban! Esélyed van, hogy tudásod hatalma nyerjen a káosz és a tudatlanság hatalmával szemben, ha mindig ragaszkodsz a jó magyarázatokhoz.


* * *

2017. január 1., vasárnap

Békés, boldog új évet!

Mától 365 napig 2017-et írunk.
Békés, boldog új évet kívánunk mindenkinek!


* * * 

2016. december 25., vasárnap

Az évvégi ünnepeink



A Hanuka hagyományában a ki nem alvó lángnak, a Karácsony hagyományában a ki nem alvó reménynek csodáját tiszteli az Emberhit, a csodatevő Ember hite.



* * *

2016. november 30., szerda

Merjünk!



Amióta van istenhit, van kétkedés is, van istentagadás is. Ez utóbbi pedig sokáig életveszélyt jelentett hirdetői számára. A vallástörténelem keserű iróniája (ha lehet egyáltalán iróniáról beszélni a gyalázat tengerében), hogy bizonyára nagyságrendekkel többen fizettek életükkel azért, mert másképpen hittek, mint ahányan – tudatos, vélt vagy csak rájuk fogott – istentagadásért.
Akárhogy legyen, adjunk hálát az égnek, hogy a Felvilágosodás óta Európa és Észak-Amerika egy kisebb részén már nem elfogadott dolog ölni az istentagadásért. De míg itt is erős része az autoriter társadalmaknak maradt meg a vallás, mind a mai napig. Csak a kommunista forradalmak nyomán indult meg olyan társadalomépítés, amelynél az ateizmus irányelv lett. A forradalmak egy része elbukott, más része folytatja. Kelet-Európában, így Magyarországon is elbukott az ateista kommunizmus. És ahogy gyakran szokott lenni, a restauráció messzire elleng az ellenkező irányba.
Csakhogy a kicsiny kelet-európai visszarendeződések belekerülnek nagyobb, világméretű örvényekbe. Új veszélyek, a kiszolgáltatottság megannyi új drámai formái globális szinten csapnak össze, Nem, nem a kultúrák csapnak össze, hanem a vallásosságtól is csöpögő modern barbárságok csapnak össze.
De mire valók mindebben az emberek?
Ébresztő, ember!
Dobd el azt a mankót, amit csináltál magadnak a vallásból. Ami jó benne, rakd át a hagyományok és a művészetek polcára. Te ember vagy. Merj tudni, merj teremteni. És higgy magadba!
Nem számíthatunk arra, hogy a modern barbárságok talajt veszítenek, amíg mindenki – és a nyájas hatalom buzdítására egyre jobban – kapaszkodik „vallásos gyökereibe”. Ne légy gyökér! Légy békeág! – ha szabadna újra szóhoz engedni az iróniát ebben a dermesztő időszakban.
De hiába a dermesztő hideg, a dermesztő sötétség, a dermesztő fenyegetettség!
A bátorság, a merészség ilyenkor érték.
Igen, merjünk tudni/ Merjünk összefogni! Merjünk cselekedni!
Merjünk emberek lenni!


* * *

2016. november 25., péntek

Az élet iskola



Az élet iskola. Százosztályos iskola.
Az első évfolyamot a világgal együtt kezdtük el, a végén mi megszületünk a világnak, a világ meg megszületett nekünk. A második évben egymásra bámulunk, nem győzünk csodálkozni, gyönyörködni.
Onnantól kezdve a dolog egyre komolyabb, és egyre értelmesebb. És minden év végén megkapjuk diplománkat, több vagy kevesebb dicsérettel, több vagy kevesebb ajándékkal együtt. De itt évismétlés nincs…
Évkihagyás sincs…
Idővel egyre jobban látszik rajtunk, hogy sokat tanultunk. Vagy nem annyira látszik. De akkor is tanultunk.
Mindenre nem emlékszik éber emlékezetünk, de ne hidd, hogy a tanult anyag nincs ott valahol benned. Ott van. És a megfelelő pillanatban megszólal… Néha egy kicsit később, és ebből néha nagy gond lehet… Ezért fontos rendet tartani magunkban, rendszeresen porolni, szellőztetni, gondozni, gyakorolni…
Az élet százosztályos iskola. És abból kimaradni idő előtt nem jó dolog. Élj! Tanulj!
És ha sikeresen eljutottál az utolsó osztályban, meg fogod érteni, hogy az örökké tart. Meg fogod érteni, miért.
Élj! Tanulj!


* * *

2016. november 22., kedd

Az első törvénytábla

Az Emberhit első törvénytáblája
Ne ölj!
Ne kínozz!
Ne csinálj koncentrációs tábort!
Ne betegíts!
Ne tarts tudatlanságban!
Ne kizsákmányolj!
Ne fossz meg az esélytől!
Ne rekessz ki!
Ne alázz meg!
Ne lopj!



* * *