2016. július 10., vasárnap

Misztérium és racionalizmus

Sokan azt hiszik, hogy a misztika és racionalizmus a legnagyobb ellentét, az ellentét par excellence. Tűz és víz. Nem is ellenfelek, hanem ellenségek.
De vajon mi a misztika? Mi a misztérium?
Meglehetne kockáztatni azt a feltételezést, hogy sokak számára a legnagyobb misztérium maga a misztérium jelentése. Igaz, senkit nem lehet akadályozni abban, hogy bármit is saját kedve szerint értelmezzen, így bárkinek lehet saját elképzelése a misztériumról. Ez nem is olyan nehéz, végtére irodalom, filmművészet, bulvársajtó hatalmas mennyiségben ontja az élményanyagot, a lélekgyógyászokról és a prédikátorokról nem is beszélve.
Csakhogy az, ami igazán fontos, és igazán méltó a misztérium elnevezésre, valami valóságos, ezért megértése érdekében kénytelenek lennénk visszafogni szilaj szubjektivitásunkat.
Misztérium az, amit nem ismerünk, nem látunk, de érezzük, hogy van, hogy szükségünk van rá. Mint például egy vallásos ember számára az Isten.
Vagy szerelmes ember számára a szerelme.
Vagy a kutató, felfedező ember számára a titok.
A vallásos ember számára a vallási misztérium Isten megtapasztalása.
Ahány megtapasztalás, annyi beszámoló, és még több konklúzió, bár nem vitás, hogy a domináns vélemény: Isten felfoghatatlan.
Ezzel szemben a racionalizmust valló tudó ember tudja, hogy elért tudása véges, és az ismeretlen veszi körbe. Az ismeretlen, ami nem triviális, nem némi rutinszerű erőfeszítés árán bekebelezhető szomszéd terület. Az ismeretlen egy minőség, egy sors – és főképpen az, amivel mi ketten egy kerek dolog lennénk. Én vagyok egy férfi, az ismeretlen egy nő, és a misztérium az az erő, amely vonz minket egymáshoz.
A misztérium a racionális ember önbeteljesülési aktusa. Olyan önbeteljesülés, amely felszabadítja mind a transzcendencia fogságából, mind az önámítás csapdájából.
Megtapasztalása viszont nem egyszerű feladat. Hosszú út vezet hozzá, bizonyára sok út. De ezeken végig kell menni.



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése