5. Kudarcok és sikerek, az örök újra kezdés
A
bámulatos gazdagságban rendelkezésünkre álló értékkekkel és eszményekkel egy
nagy, komoly gond van: ezek mind hihetetlenül nehezen érvényesíthetők a nyers
valóságban. A létezés szüntelen, és gyakran durva, kíméletlen harc az életért,
és az első, amit a legtöbb ember felad a harcban, az éppen az értékek és az
eszmények. Szerencsére nem mindig és nem mindenki tesz így, és bizonyára ez a
civilizációtöretlen haladásának a kulcsa. Sok hős, lovag, bölcs, mester,
forradalmár, igaz ember nem árulja el az értékeket és az eszményeket. És néha
győznek, de mindig hagynak példák, amelyek újabb és újabb embereket hívnak
maguk közé.
Az
emberiség történelmében látszólag egy sikerre száz kudarc esik. Csakhogy a
kudarc nagyrésze fontos tanulság, lecke vagy éppenséggel hasznos kísérlet,
megkerülhetetlen erőfeszítés, tudatosan vállalt erőfeszítés. A kovács sem
alakítja a kardot egy ütéssel.
Ugyanakkor
mindenkinek adatik alkalom megtapasztalnia, hogy erőfeszítései eredménytelenek,
akármennyire fontos vagy vágyott a cél. Ezt drámai erővel festi a Sziszifuszról
szóló görög legenda.
A
jellemző, mondhatni a természetes, hogy az ember életében váltokaznak a
kisebb-nagyobb kudarcok és a kisebb-nagyobb győzelmek. Felelősségünk ezt
helyesen megélni: nem elkeseredni a kudarcok miatt, nem elbizakodni a győzelmek
miatt. És mindig messzebbre tekinteni. Tartsuk észben az élet – látszólag
szeszélyes, öntörvényű – játékát, és mindig jusson eszünkbe Pürrhosz látnoki
figyelmeztetését: „Még egy győztes csata, és elveszítjük a háborút!” De még inkább
arra, amit Szuvorov talán nem mondott ki, de amiben hitt, és ami fényesen
sikerült: „Még egy vereség, és megnyerjük a háborút!”
* * *
