Senki
nem születik embernek. Mindenki emberré nevelhető.
A jámbor lelkek számára bizonyára rémisztően hat, és elfogadhatatlan az
első állítás. Mégis az az általános hétköznapi tapasztalat, hogy az emberek
emberek, és többnyire jók. Igen, gazemberek, gyilkosak „mindig” „akadnak”, de –
és itt kezdődnek a jámbor sóhajok…
Most hagyjuk (zárójelben) a nem kevésbé fontos kérdést, hogy az emberek többsége,
avagy éppenséggel kisebbsége jó. (Priénéi Biasz, a bölcsek bölcse kimondta a
maga lesújtó véleményét, de a vitát indokolt lenne nyitottnak tekinteni.) Abba
gondoljunk bele – a kellő bátorsággal és őszinteséggel –, hogy mi jogosít abban
reménykedni, hogy génjeink elintézik – helyettünk – az emberré válás, az
emberré tevés munkáját.
Igen, így igaz, az emberek nagy többsége a saját anyja, jobb esetben saját
egész népes családjának szeretetével bélelt boldog és biztonságos burkában
cseperedik fel. De millió számra vannak esetek, amikor nem így alakul az élet
kezdete. Azok sem kapnak esélyt az emberré válásra, akiket anyjuk szülés után
megfojt vagy az emésztőgödörbe dob. De azok sorsa is tragikusan indul, és
sokszor meg is pecsételődik, akik nem jutnak ilyen emberi szeretetburokhoz,
mert az anyjuk elhagyta, vagy elszakították tőle.
Érzékletes és döbbenetes példa erre a Parfüm című regény főhőse. Jean-Baptiste
Grenouille irodalmi alakja szinte tudományos példa és bizonyíték kezdő
mondatunkra. Mondhatjuk, hogy az újszülött tisztalap. és még a legvadabb
körülmények között is könnyen válhat a magára hagyott tisztalap egy jószívű,
kedves Tarzanná, mintsem Jean-Baptiste Grenouille-já.
Balga és meddő dolog lenne spekulálni, hogy az emberi gének milyen
eredményeket valószínűsítenek extrém esetekben.
Sürgős feladatunk azt tudatosítani magunkban, és uralkodóvá tenni a
közgondolkodásban, hogy az emberré nevelés a legfontosabb küldetésünk. Ezen a
téren nem csak súlyos elmaradásban vagyunk, de a helyzet drámai módon romlik.
Ezer forradalmat kell végrehajtanunk az elkövetkező száz évben, hogy
megmenthessük a civilizációt, és megváltsuk az emberiséget, de a legfontosabb
ez: a nevelés, az emberré tevés forradalma.
*
* *
