Hinni
sokféleképpen tanították az embert az elmúlt évezredekben. Hinni pedig valóban sokféleképpen
lehet. Az Emberhit most hozzá szeretné segíteni az embereket, hogy fedezzék fel
magunknak a hit igazi szerepét és csodálatos erejét.
Az Emberhit tanítása szerint hinni egyben akarni is jelent.
Ha hitünk harmóniában van a tudásunkkal, nem csak megsokszorozza képességeit
és energiáit, hanem kulcsot is kap, amely sok addig bezárt ajtót megnyithat. És
ezek között a legfontosabbat is: a tudatalatti ajtóját.
Igen, az igazi hit minden másnál jobban képes befolyásolni, akár irányítani
a tudatalatti világát, és ebbe a világba a testünket is bele kell érteni – mert
a test is a tudat „alatt” van, mint a Föld az Ég alatt.
A tudatalatti eredendően öntörvényű, dacos, nem engedelmeskedik parancsoknak,
de a „szép szóra”, ami a hit üzenete, sugallata hajlik hallgatni.
Az, hogy mire képes tudásunk, vagy hitünk, milyen hatékony az akaratunk,
mennyire kompetensek vagyunk nem egy triviális természeti törvény, hanem
tanulás, fejlődés eredménye. Ha a helyes úton járunk, okosan és szorgalmasan gyarapítjuk
tudásunkat, erősítjük hitünket, jó technikákat sajátítunk el, kitartással szert
teszünk kellő gyakorlatra, megtanulhatjuk a világ sok nyelvét, úgy ahogy egyes
bölcs öregek körülnéznek, és ismerve a természet nyelvét, megmondják neked,
milyen lesz másnap vagy harmadnap az időjárás.
Hasonlóképpen a hited válhat nem csak egyszerű tolmáccsá a tudatod és a
tudatalattid között, hanem a tudatalattid szelíd irányítójává is válhat.
De vigyázat! A tudatalattinak megvannak a saját törvényei, képességei, korlátjai
is. Azt önkényesen nem lehet bármire kényszeríteni. A hited az idomár, a
tudatalattid az oroszlán. Idő előtt és könnyelműen ne dugd be a fejedet az
oroszlán szájába.
Végül még egyszer fontos hangsúlyozni: nem egyszerűen arról van szó, hogy a
hit révén egy eszközhöz jutunk egy cél eléréséhez, abban az esetben, ha van egy
aktuális célunk. Amit meg kell érteni, az az, hogy a hit szükségszerűen
tartalmaz akaratot is. Ebben van egy lényeges különbség hit és tudás között.
Tudom, milyen a világ ma, ha tetszik, ha nem. De az, hogy mit hiszek, amikor
azt kérdezik tőlem: „milyen lesz a világ holnap?”, árulkodik akaratomról. Ha
azt mondom: „Azt hiszem, a jövő még rosszabb lesz.””, hiába magyarázkodnék,
hogy én nem azt akarom, hogy a jövő rosszabb legyen.
Ez meglehetősen egyszerűsítő példa, de segíthet megérteni az igazi hit
lényegét. Az nem azonos a puszta akaratunkkal, de még kevésbé szabadna
összetéveszteni szorongásainkkal. Komoly – és sajnos megalapozott – szorongásunk
lehet, hogy a jövő rosszabb lesz, de ezt ne nevezzük hitnek.
Mert az igazi hitnek vállalhatónak kell lennie. A hit egy csillag, mint
tudásunk templomának zárókőve.
*
* *
